Általános szabályként elmondható, hogy mindegy, milyen programot használunk a szerkesztéshez, a létrehozott dokumentumoldal egyezzen meg a kiadvány vágott méretével. (Ez nem vonatkozik a Photoshopra, de az nem is kiadványszerkesztő program.) Erről a területről „lógjon le”, amit kifutónak szánunk (háttérszín, kép, vonal stb.).
Ennek az eljárásnak több előnye is van:
nem követjük el az oldalpárban tördelés hibáját,
szerkesztéskor jobban látszik, hol lesz a vágás és nem közelítjük meg azt a kelleténél jobban a le nem vágható tartalommal,
ha a pdf mentésekor a vágójeleket és a 3 mm-nyi bleedinformációt is bekapcsoljuk, akkor a fájlinformációban valóban a végső méret szerepel és ezáltal könnyebb elektronikusan montírozni,
elkerülhető az amúgy nagyon rossz szokás alkalmazása, miszerint egy A4-es íven készítünk el pl. egy névjegyet (kifutó nélkül), és a kívánt vágás helyét egy kerettel jelöljük.
Mi az a kifutó?
A kifutó jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egy darab plakátot még pontosan körbe lehet vágni sniccerrel, de nagyobb példányszámnál, hajtogatott íveknél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy bármilyen pontosak is a nyomógépek, a papír esetleges nyúlásából, az ívek méretegyenetlenségéből, a nyomat kis mozgásából adódóan lehetetlen egy papírtömb pontos méretre vágása, ezért szükséges a 3 mm-nyi kifutó, azaz többletterület létrehozása.
szek4 szek7
A4-es oldal, kifutó elemek nélkül
(nincs háttérszín, stb.)
A4-es oldal, kifutó elemekkel
(háttérszín, kép, vonal)
szek8 szek6
A4-es oldal rossz beállítással
(nincs a vágójelen túli kifutó)
A4-es oldal jó beállításokkal
Ne feledjük: munkánk nem ért véget az oldal összeállításával. Legyünk igényesek, és ne csak a tipográfiára, a különleges betűtípus kiválasztására és az ütős képekre fordítsunk figyelmet, hanem az újabban (költségtakarékosságból?, időhiány miatt?, lustaságból?, figyelmetlenségből?) egyre mostohábban kezelt szöveget is nézzük át még egyszer, helyesírási vagy tartalmi hibákat keresve benne. Több szem többet lát, ebbe a munkába lehetőség szerint ne csak a munkatársakat, hanem a megrendelőt is vonjuk be. Igen fájdalmas (és mily gyakran tapasztalt...) pillanat, amikor a kész munka átvételekor vesz észre ügyfelünk egy szarvashibát... (Itt és most hadd osszak meg egy történetet. Pályakezdő linószedőként volt szerencsém egy idős, rutinos kollégával együtt dolgozni, aki fiatalkorában még egy magánnyomdában dolgozott. A tulajdonos nem akart korrektorra költeni, ezért a következő útravalót adta: „Ha a pánik szót elrontod, egye fene, legfeljebb mindenki erről beszél majd, jó reklám, nő a példányszám. De ha a kályhát pontos j-vel írod, ki vagy rúgva.”) És mivel ez a weboldal sem lehet tökéletes, ha valaki helyesírási hibát talál benne, kérem, jelezze – viszonzásul vendégem egy kávéra.
